Tisztelt Ügyfelünk! Az oldalaink működtetéséhez sütiket használunk, további részletekért kérjük, olvassa el az Adatvédelmi tájékoztatónkat

Díszpolgárok országszerte…

A városokban élő polgárok a közösség jogokkal és kötelességekkel rendelkező tagjai voltak. A polgárrá hosszabb idejű helybenlakás után, az a megfelelő vagyonképességgel vagy különleges szaktudással bíró, erkölcsös életet élő lakos válhatott, aki letette a polgáresküt és lefizette a taxát. A köztiszteletben álló polgárok közül választották meg az elöljárókat, tisztségviselőket. Mindezen feltételek hiányában is válhatott polgárrá az, akit a városvezetés díszoklevéllel invitált tiszteletbeli városinak. Bécsben a 18. század végén már voltak Ehrenbürgerek, azaz becsületbeli polgárok: politikusok, főhivatalnokok, katonatisztek – köztük három magyar is![1] Pesten a század közepétől voltak ún. grátiszpolgárok.[2]

A 19. század elejétől Berlinben, Münchenben, Magyarországon pedig Pest és Buda után Szegeden, Debrecenben, Kőszegen már olyan díszpolgárokat is választottak, akik számára díszoklevelet állíttattak ki és beírták nevüket a díszalbumba vagy a polgárok könyvének e célra fenntartott lapjaira.

Pesten harmincketten, Budán tizennyolcan lettek díszpolgárok a reformkorban. Pesten 1819-ben kapta az első díszpolgári oklevelet dr. Brunszvik József tárnokmester,[3] az első magyar nyelvűt pedig 1838-ban Lónyay János, a pesti árvíz királyi biztosa. Wesselényi Miklóst is a nagy árvíz alkalmával tanúsított önfeláldozó bátorságáért jutalmazták díszpolgársággal, mint ahogy több helyőrségi főtisztet, a helyreállítást segítőket – köztük Franz Zapka bécsi alpolgármestert vagy a jótékonysági hangversenyt adó Liszt Ferencet.[4] 1842-ben Hild József városépítészeti munkáját ismerték el a címmel. 1846-ban Stáhky Ignác orvos,[5] 1863-ban Ganz Ábrahám lett Pest díszpolgára. Megkapták e kitüntető címet az Eszterházyak, Zichyk közül is többen. Buda Széchenyi Istvánt, Bezerédj Istvánt, Deákot, Eötvöst, Klauzált, Szemerét választja díszpolgárának. Eötvöst Pécs,[6] majd Székelyudvarhely is díszpolgárrá választotta.[7] Debrecen 1835-ben négy tekintélyes politikust tisztelt meg polgárlevéllel: Eötvös Ignácot, Vay Ábrahám főispánt, Vay Miklós kamarást és Semsey Jóbot. Később Beöthy Ödön, Pálffy József, Vécsey Miklós szatmári főispán, Andaházi Szilágyi Mihály, több főispán és főispáni helytartó, jogász, királyi biztos, valamint 1845-ben Deák Ferenc, Károlyi György, Széchenyi István, 1848-ban pl. Kossuth Lajos is megkapta e címet. Szeged első díszpolgára 1833-ban Soproné pedig 1835-ben Széchenyi István lett.[8]

 

Az abszolutizmus időszakában leginkább politikai okok domináltak a díszpolgárság adományozásánál. Pest a címet az alábbiaknak ítélte oda: Haynau osztrák hadvezér, Jellasics horvát bán, Windischgrätz osztrák tábornok, majd Alexander von Bach osztrák belügyminiszter, valamint Ivan Paszkievics, az orosz hadsereg főparancsnoka, Felix Schwarzenberg osztrák miniszterelnök, Karl Ludwig Grünne osztrák tábornok és Karl Geringer osztrák császári biztos is.[9]

Debrecen Cseh Eduárd császári királyi miniszteri biztos és Braunhoffer János császári királyi kerületi katonai parancsnok 1850. június 26-án tett látogatása után az alábbi indokkal ítélte meg számukra a díszpolgárságot: „nyájas leereszkedésök és bíztató szavaik által magok iránt városunk lakosait lekötelezték különössen azon biztató szavaik által, nyilatkozatuknál fogva miszerint városunkról s ennek lakossairól a valósághoz hív kedvező tudósítást fognak felterjeszteni. Magok után kedves emlékezetet hagytak, illő lenne díszpolgári levéllel megtisztelni.” 1850 és 1861 februárja között 18 díszpolgári címet ítéltek oda. A kitüntetettek közt voltak miniszterek, katonák, ill. maga Alexander Bach belügyminiszter.[10] Szombathelyen 1859-ben két megyefőnök: Gróf Zichy Herman és Bonyhády Gyula lesz díszpolgár.

 

1861-ben új motivációs ok jelent meg: 1848 emlékezete. Debrecenben a február 6-i közgyűlésen ünnepélyesen megemlékeztek az 1848–1849-es szabadságharc hősiről, száműzöttjeiről, és elhatározták, hogy az egész haza által szeretve tisztelt honfitársaink.  városunk tiszteletbeli képviselőinek díszkoszorújába fölvétessenek."[11] Ekkor lett díszpolgár Farkas Vukotonovics Lajos horvát államférfi, Kemény Ferenc, Erdély főkancellárja, Ciotta János, Fiume polgármestere, Türr István, olasz altábornagy, Somossy Ignác, Szabolcs megye alispánja, Pulszky Ferenc, a magyarországi múzeumok és könyvtárak főfelügyelője és Jókai Mór. Szegeden többek között Bartakovics Béla, Horváth Mihály, Klapka György, Perczel Mór, Teleki László, Vukovics Sebő lett díszpolgár.

A kiegyezést követően országszerte megnőtt a díszpolgárok száma. Bár a politikusok preferáltsága még megfigyelhető – főként azoké, akik országos kampány részeseivé váltak – de rajtuk kívül már a helyi közösséghez kötődő díszpolgárokat is választottak. Az egyesített fővárosban a dualizmus idején díszpolgársággal olyan politikusokat tüntettek ki, akiknek hivatali idejük lejárt (Wekerle, Bánffy, ifj. Andrássy), de már voltak olyanok is, akiknek a tevékenysége valóban összefüggött a főváros érdekeivel. Budapest első díszpolgára Munkácsy Mihály lett. Jókait írói jubileuma alkalmából, Wekerle Sándort 1894-ben, ill. ifj. gróf Andrássy Gyulát 1910-ben felmentésükkor búcsúzásképpen adományozták meg díszpolgársággal. Szombathelyen 1870-ben Goldschmid Ágoston Angliában élő ügyvéd, a város közintézményeinek támogatója, 1878-ban Hausszmann Alajos építész, a szombathelyi városháza és színház tervezője, 1887-ben Varasdy Károly polgármester, Szombathely kerületi országgyűlési képviselője is díszpolgár lett az 1889-ben megválasztott Kossuth Lajos, „nagy hazánkfia”, az 1889-ben kitüntetett Szentmártoni Radó Kálmán és Reiszig Ede fő- és alispán, és az 1894-ben díszoklevéllel jutalmazott Széll Kálmán, országgyűlési képviselő és titkos tanácsos mellett.[12] Pápán Zimmermann János, Németországban élő gyártulajdonos lett díszpolgár, aki adományokat tett a városnak, továbbá Vaszary Kolos helybeli bencés tanár, majd bíboros-hercegprímás, illetve Jókai Mór, az egykori pápai diák.[13] A pápaiak Kossuth Lajosnak is odaadományoztak a díszpolgárságot, mint ahogy tette ezt akkortájt Magyarország szinte minden városa. Arad első díszpolgára 1867-ben Mandisz János dohánybeváltási felügyelő lett, aki cigarettaforgalmazási engedéllyel rendelkezett a városban. Később Andrássy Gyula miniszterelnökre, Csiky Gergely íróra, Munkácsy Mihályra, Kossuth Lajosra és Ferencre, Jókai Mórra, József főhercegre, Thaly Kálmánra, Apponyira Albert miniszterre, Tisza István miniszterelnökre esett a választásuk. Kecskeméten a város főbírája mellett díszpolgár lett Andrássy Gyula, Deák Ferenc, Eötvös József, Horváth Boldizsár, Tisza Kálmán, Péchy Tamás[14] Szentesen 1881-ben a Bökény-Mindszenti Ármentesítő Társulat kormánybiztosát, Horváth Gyulát, választották hálából díszpolgárrá, aki megmentette a várost az árvíz pusztításától. A második díszpolgár 1887-ben Kossuth Lajos lett.[15]

Hódmezővásárhely Kossuthon kívül Wekerle Sándort, Darányi Ignác minisztert – aki 30 ezer koronás segélyben részesítette a várost a munkáslakások építésének megkezdésekor – a 1905-ben Kossuth Ferencet, Apponyi Albertet és Justh Gyulát, majd Thaly Kálmánt, illetve a vásárhelyi születésű híres szemész professzort, Imre Józsefet választotta díszpolgárnak. Tisza István díszpolgársága azonban megosztotta a várost.

Beregszász első díszpolgára 1886-tól Kossuth Lajos volt. A város elöljárósága Jókai Mór 50. születésnapja alkalmából, 1893. november 20-án hozott határozatot díszpolgárságáról az író születésének 50. évfordulója alkalmából.[16] 1895-ben választották meg Beregszász díszpolgárává Wlassits Gyula vallás- és közoktatási minisztert, akinek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy felépült a Beregszászi Főgimnázium Vérke-parti épülete. Ugyancsak a gimnázium építésében szerzett érdemeiért választották meg 1904-ben Beregszász díszpolgárává Halász Ferencet, a vallás és közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosát. 1914-ben a beregszásziak is díszpolgári oklevéllel tisztelték meg Tisza István miniszterelnököt.[17]

Hall-fürdő 1867-ben a korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtőjét, dr. Balassa Jánost tüntette ki díszpolgári oklevéllel, míg Reményi Ede hegedűművész Kiskunfélegyháza díszpolgára lett. [18]

 

Balassa János díszpolgári oklevele Hall-fürdő községtől (Hall-fürdő, 1867.)

[Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár] [19]

 

A két háború közötti időszakban Budapest 1921-ben gróf Apponyi Albertet életének 75. és közéleti szereplésének 50., 1933-ban pedig Herczeg Ferencet 70. születésnapja alkalmával tüntette ki díszpolgársággal. Debrecenben több díszoklevelet kiállítottak: 1921-ben Apponyinak, 1923-ban Déri Frigyes gyárosnak, a Déri Múzeum alapítójának. 1926-ban Bethlen István miniszterelnök mellett művészek részesültek a kitüntetésben: Dohnányi Ernő zongoraművész, Hubay Jenő és Vecsey Ferenc hegedűművészek, Herczeg Ferenc és Rákosi Jenő író. 1936-ban Gömbös Gyula miniszterelnök[20] 1937-ben Vay László államtitkár kapta a díszpolgárságot. Szegeden Apponyit – aki 1921-ben sok város díszpolgára lett – 1923-ban érte a megtiszteltetés . Őt követte 1929-ben Andrássy Gyula, 1930-ban Klebelsberg Kuno, 1935-ben Glattfelder Gyula és Gömbös Gyula, 1937-ben pedig Szent-Györgyi Albert.[21]

 

Bethlen Istvánt mint országgyűlési képviselőjét választotta Hódmezővásárhely díszpolgárrá. Az oklevelet mint már miniszterelnök az 1922. március 26-i díszközgyűlés vette át. „Ott ő kijelentve, hogy a római polgár mintájára akar cselekedni, aki, ha jogokat kapott, kötelességeket is teljesített, - gazdasági, kulturális célokra 20 ezer koronás alapítványt tett. E látogatásával együtt, amelyet az Egységes Párt itteni zászlóbontásával kötött egybe, 1920 szeptembere és 1924 májusa között összesen 5 alkalommal látogatott el választókerületébe.”

 

 

 

Nyíregyháza első díszpolgárai

 

A 18. századtól országszerte elterjedő díszpolgári cím adományozásának Nyíregyházán a 19. század második feléig nem volt gyakorlata. Az 1753-től újraalakuló közösség 1786-ban jogot kapott 4 országos vásár tartására és mezőváros lett, de nagy álmát, a szabad királyi várossá válást nem tudta megvalósítani. Bár a szállásokon gazdálkodó és kézműves lakosai az 1803-as, majd 1824-es megváltakozás után 1837-ben elnyert privilégium szellemében igyekeztek meghonosítani a polgármentalitást és -létet, törekvésüket az 1848 utáni társadalmi változások tették teljessé. Az 1850-es évek passzív rezisztenciája után 1861. február 14–16-án tartottak tisztújítást. Megválasztották a belső tanács tisztségviselőit (polgármestertől a tanácsnokokon át a tiszti ügyészig),[22] valamint az 1848. évi XXIII. és XXIV. tv. alapján a községi képviselet 102 rendes tagját. Mellettük azonban már felsorolják a helybeli tiszteletbeli tagokat is: a lelkészeket, tanárokat, néptanítókat (13 fő), 50 „egyéb rendű” lakost és az alábbi – Debrecenben, Szegeden díszpolgároknak nevezett – „vidéki tiszteletbeli tag”-okat.[23]

Ssz.

Név

Tisztség

1.

Arany János

 

2.

Balog Péter

 

3.

Bartakovics Béla

első

4.

Bónis Sámuel

 

5

Czikus Iván

 

6.

Deák Ferenc

 

7.

Degenfeld Imre

gróf

8.

Dessewffy Dienes

 

9.

Dessewffy Emil

gróf

10.

Desewffy Ferenc

gróf

11.

Dessewffy Kálmán

gróf

12.

Dessewffy Zsigmond

 

13.

Dózsa Dániel

 

14.

Eötvös József

báró

15.

Elek Ferenc

 

16.

Elek Gábor

idősb

17.

Elek Gábor

ifjabb

18.

Elek Mihály

 

19.

Erős Lajos

 

20.

Falk Miksa

 

21.

Greguss Ágoston

 

22.

Fármy Imre

 

23.

Jókai Mór

 

24.

Kállay Emmánuel

 

25.

Kemény Zsigmond

 

26.

Kmetthy György

( visszatérési engedély reményében)

27.

Könyves Tóth Mihály

 

28.

Lónyay Menyhért

 

29.

Máday Károly

 

30.

Mikecz Tamás

 

31.

Mikó Imre

gróf

32.

Nagy Mihály

(Tályán)

33.

Nyáry Pál

 

34.

Pákh Albert

 

35.

Palóczy László

 

36.

Perger János

 

37.

Pompéry János

 

38.

Popovics Vazul

 

39.

Rakovszky Sámuel

 

40.

Révész Bálint

 

41.

Révész Imre

 

42.

Rottenbitter Lipót

 

43.

Sóhalmy János

 

44.

Somosy Ignácz

 

45.

Szalay László

 

46.

Szénfy Gusztáv

 

47.

Teleki László

gróf

48.

Toldy Ferencz

 

49.

Vinkler József

 

50.

Vandrák András

 

 

Az 1867. június 25-i képviselő-testületi ülésen Meskó Sámuel polgármester elnöklete alatt Riszdorfer János főjegyző már mint díszpolgár sorolta fel azt a 45 főt, „kik egyénenként igazolási jeggyel elláttatni határoztatnak, s ennek eszközlése a főjegyző kötelességébe tétetik”.[24] Volt köztük több miniszter (Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Eötvös József), politikus, országgyűlési képviselő (Deák Ferenc, a Bónisok, Böszörményi László), a 25. sorszám alatt „Kossuth Lajos hazafi”, valamint több író (Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsigmond), fő- és alispán (Vécsey József, Kállay Adolf) püspök, érsek, gróf, birtokos, debreceni polgár, nyíregyházi lakos és 11 helybeli tanító.[25]

Ssz.

Név

Tisztség

1.

Andrásy Gyula

gróf, miniszterelnök

2.

Arany János

író

3.

Balogh Péter

ref. superintendens

4.

Bánó József

országgyűlési képviselő

5

Bartakovics Béla

egri érsek

6.

Bónis Barnabás

első alispán

7.

Bónis Sámuel

országgyűlési képviselő

8.

Böszörményi László

országgyűlési képviselő

9.

Deák Ferenc

országgyűlési képviselő

10.

Degenfeld Imre

gróf

11.

Dessewffy Ferenc

gróf

12.

Dessewffy Aurél

gróf

13.

Elek Gábor

birtokos

14.

Elek Gábor

ifjabb, birtokos

15.

Eötvös József

báró, miniszter

16.

Teszetics György

gróf, miniszter

17.

Ghyczy Kálmán

országgyűlési képviselő

18.

Gorovi István

miniszter

19.

Graefl József

birtokos

20.

Horváth Boldizsár

miniszter

21.

Jókay Mór

író

22.

Kállay Adolf

alispán

23.

Kállai Emmánuel

birtokos

24.

Kemény Zsigmond

báró, író

25.

Kossuth Lajos

hazafi

26.

Kökényesy Imre

birtokos

27.

Lónyay Menyhért

miniszter

28.

Máday Károly

ev. superintendens

29.

Mikó Imre

gróf, miniszter

30.

Pankovics István

munkácsi püspök

31.

Sesztina Lajos

debreceni polgár

32.

Somossy Ignácz

országgyűlési képviselő

33.

Tisza Kálmán

országgyűlési képviselő

34.

Vécsey József

báró, főispán

35.

Wenkheim Béla

báró, miniszter

22.

Lejtrik Sámuel

 

23.

Lehóczki Pál

 

24.

Mráz Károly

tanító

25.

Mácsánszky József

 

26.

ifj. Maurer Károly

 

27.

Nagy Sámuel

tanító

28.

Nagy Lajos

tanító

29.

Oláh Ferencz

 

30.

Palánszky Sámuel

tanító

31.

Parizsa János

tanító

32.

Pintér István

 

33.

Szénfy Gyula

tanító

34.

Szabó Endre

tanító

35.

Sesztay János

tanító

36.

Szabó Dávid

 

37.

Sesztay Sándor

 

38.

Sípos András

 

39.

Szeszich Lajos

 

40.

Sír Ignácz

 

41.

Spisák András

 

42.

Szexty József

 

43.

Veisz Vilmos

tanár

44.

Varga Antal

tanító

45.

Zloczky Kornél

tanító

 

Nyíregyháza díszpolgári cím adományozása más városok mintájára történt. Elsőként Kossuth Lajos esetében vetődött fel itt is a gondolat, amely akkor vált aktuálissá, amikor életbe lépett az 1879. évi L. törvény. Ez alapján ugyani Kossuth – minthogy tíz éven át megszakítás nélkül külföldön tartózkodott és nem nyújtott be kérvényt – elveszítve magyar állampolgárságát 1890. január 1-jén automatikusan hontalanná vált. Ez ellen tiltakozásul 1880-tól egyre több település választotta díszpolgárává Kossuthot.[26] Beregszász képviselőtestülete már 1886. december 3-án hozott határozatot díszpolgárságáról. Debrecen dualizmus kori első díszpolgári címét – immár harmadik alkalommal – kapta meg Kossuth Lajos a törvényhatósági bizottság közgyűlésének közfelkiáltásával I889. november 28-án. Nyíregyházán is tanácstalanok voltak a városatyák, mert nem tudták pontosan, hogy a korábban jegyzőkönyvezettek szerint díszpolgára-e a városban Kossuth vagy nem. 1888-ban Mikecz József a polgármestertől azt tudakolta, hogy „Kossuth Lajos nagy hazánkfiának Nyíregyháza díszpolgárává lett megválasztásáról ugyan ő egy díszoklevél mellett értesítve lett-e. Azt a választ kapta, hogy a díszpolgárrá választás már az 1860-as években megtörtént „habár kutatások dacára erről meggyőződést szerezni nem sikerült”: Ezért döntöttek úgy, hogy újonnan történt megválasztása alkalmából készíttet a város tanácsa egy díszes oklevelet és elküldi neki.

Az országos Kossuth-kultusz nem ért véget a díszpolgársággal. Ugyanúgy, mint máshol, Nyíregyházán is megfesttették az arcképét a közgyűlési terem falára, felállíttatták a szobrát a városháza előtti főtéren, illetve a város megtetézte mindezt azzal, hogy az evangélikus főgimnáziumban emlékalapítványt létesítettek, amelyet róla neveztek el.

Kossuth Lajos

(Monok, 1802. szeptember 19.Torino, 1894. március 20.

 

Az országos trendhez illeszkedtek akkor is a nyíregyháziak, amikor a rendezett tanácsú város 1892-ben Wekerle Sándort, Magyarország első polgári származású miniszterelnökét választotta díszpolgárrá. A korábban különböző pénzügyminisztériumi tisztségviselőként, sőt pénzügyminiszterként is eredményesen tevékenykedő Wekerlét 1892. november 17-től iktatták be miniszterelnöknek. A nyíregyházi rendkívüli képviseleti díszközgyűlésen 1892. december 23-án egyetlen napirendi pont volt: a néhány nappal korábban, 18-án tartott népgyűlésből kiküldött 20 tagú végrehajtó bizottság által benyújtott indítvány, amely Somogyi Gyula bizottsági elnök javaslatára dr. Wekerle Sándor díszpolgárrá való megválasztását javasolta.[27] Az előterjesztés hangsúlyozza, hogy polgári származása ellenére személyes érdemei elismeréséért jutott a miniszterelnöki székbe a pénzügyminiszteriből, ahol „hazánk pénzügyeinek rendezése körül világra szóló nagy sikerre vezetett munkálkodásáért és a haza üdvére irányuló nagy reformterveket célzó szándékáért Nyíregyháza városának párt és felekezetre való tekintet nélkül a népgyűlésen részt vevő polgárok a tisztelet, bizalom és rokonszenvük kifejezésére a jóra való törekvés támogatása jeléül díszpolgárságra jelölik.” Lelkesen és egyhangúlag választották meg. A díszpolgári oklevelet Morzsányi József budapesti műintézetében készíttették.[28] A kék és arany betűkkel megírt okmány város címerével ellátott sárga díszkötésben volt elhelyezve. A város pecsétjét aranyos tokban nemzetiszínű zsinór fűzte az oklevélhez, melynek szövege a következő volt: „Mi, Nyíregyháza város közönsége kiadjuk ezen oklevelet arról, hogy dr. Wekerle Sándor m. kir. miniszterelnök urat a magyar államháztartás rendezéséért , a miniszterelnöki programjában kifejtett szabadelvű eszmékért, a személyében diadalra jutott demokratikus elvek iránt érzett lelkesedéstől áthatva, mint a munka emberét s mint a magyar nemzeti törekvések bátor előharcosát közfelkiáltással Nyíregyháza szab. kir. és r.t. város díszpolgárának megválasztottuk. Bencs László polgármester, Májerszky Béla jegyző.”[29]

Az oklevél személyes átadására küldöttséget neveztek ki. Tagjai voltak: Bencs László polgármester, Májerszky Béla főjegyző, Sztárek Ferenc rendőrkapitány, Miklós László, Palaticz Jenő, Haas Mór, Palicz János, Dr. Baruch Mór, Csengery József, Stern Jenő, Zomborszky János, Nádasy József. A küldöttség az 1893. március 10-i rendes képviselő-testületi ülésen számolt be megbízatásának eredményéről. Február 6-án adták át a díszoklevelet, amit a miniszter megköszönt és „ígérte a város felvirágoztatása érdekében, mint annak polgára, közreműködik és a feltűnés mellőzésével meglátogatja majd a várost”.[30]

1895. január 14-ig tartó kormányelnöksége alatt Wekerle megteremtette az államháztartás teljes egyensúlyát és megszervezte az aranyvalutára való áttérést. Tevékenységének fő területét azonban ekkor az állam és az egyház további szétválasztását szolgáló liberális egyházpolitikai törvények megalkotása képezte. 1896-tól 1906-ig az újonnan szervezett Közigazgatási Bíróság elnöke, később ellátta az Országos Kaszinó igazgatói tisztjét is. 1906. április 8-án a király az ún. koalíciós kormány miniszterelnökévé nevezte ki. 1910. január 17-ig látta el e tisztét, miközben a pénzügyminisztériumot is vezette. 1917. augusztus 20-án harmadszor is megválasztották miniszterelnöknek. Ebből az alkalomból az elöljárók dísztáviratban üdvözölték. A Nyírvidék augusztus 23-i száma is üdvözölte Wekerlét, mint a város díszpolgárát. A cikkíró talán Kossuth díszpolgári címét másként értelmezte, mert azt hangsúlyozta, hogy a városnak egyetlen díszpolgára sincs a most ünnepelt Wekerlén kívül, akit szerinte az egyházpolitikai törvények tárgyalása után a polgári házasság törvénybe iktatása elismeréseként tisztelt meg „evvel a nálunk példátlan kitüntetéssel” a város polgársága.

Az 1918. október 28-ig tartó harmadik miniszterelnöksége idején hiába próbálta megakadályozni a Monarchia felbomlását. A proletárdiktatúra alatt őrizetbe vették. 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921-ben a Pénzügyi Tanács elnöke volt. Második miniszterelnöksége alatt Kispesten róla nevezték el azt az általa szorgalmazott lakótelepet, ahol 1909-1925. év végéig összesen 1007 ház épült 4412 lakással, valamint a szükséges középületekkel és infrastruktúrával. 1914-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója, 1918-tól tiszteletbeli tagja volt. 1921. augusztus 26-án hunyt el.

Wekerlét díszpolgárának választotta 1892-ben Székesfehérvár, majd Budapest, Debrecen, Hódmezővásárhely, Karcag Miskolc, Szeged, Temesvár Veszprém is. Békéscsaba 1894 júniusában döntött a cím adományozásáról. Az oklevelet július 5-én Maczák L. György bíró és Korosy László főjegyző vezetésével nyolctagú bizottság adta át Budapesten a kormány elnökének.[31] Esztergom 1906-ban, Győr 1912-ben, Tapolca 1917-ben, Mór pedig 1993-ban ítélte oda híres szülöttének a posztomusz díszpolgári címet.[32]

 

 

Wekerle.jpg

Wekerle Sándor

(Mór, 1848. november 15.Budapest, Krisztinaváros, 1921. augusztus 26.)

 

Nyíregyháza harmadik díszpolgára már a város szülötte volt. Olyan híresség, akire büszke volt a város és aki jó hírét vitte az itteni közösségnek. Benczúr Gyula festő 1844. január 28-án Nyíregyházán született, de még gyermekkorában családja Kassára költözött. Festészetet a müncheni akadémián tanult, ahova II. Lajos bajor király munkával is megbízva oktatónak nevezte ki. 1883-ban azonban Trefort Ágoston magyar kultuszminiszter ajánlatát elfogadva hazatért és megalapította Budapesten az első magyar művészképzőt, a Benczúr-mesteriskolát. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavételét. 1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a Schlauch Lőrinc nagyváradi bíborosról készült portréjával. 1906-ban a főrendiház örökös tagja lett Az 1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képével egész Európában feltűnést keltett. Nyíregyháza a 65. születésnapi ünnepséget találta alkalmasnak arra, hogy megbecsülését és elismerését kifejezze.

A képviselőtestület 1909. október 1-i ülésén Májerszky Béla polgármester terjesztette elő Benczúr Gyula festőművészt, a budapesti festészeti mesteriskola igazgatóját, az I. osztályú Ferenc József-rend és az Osztrák Magyar Művészet és Tudomány díszjelvényének tulajdonosát, a müncheni és bécsi képzőművészeti akadémia tiszteletbeli és a magyar főrendi ház örökös tagját, a város szülöttét, „aki a festőművészet terén világhírű és örökbecsű művészeti alkotásaival nemcsak magának, hanem hazánknak és szülővárosának is dicsőséget szerzett tiszteletünk és szeretetünk jeléül általunk adható legnagyobb kitüntetésképpen őtet városunk díszpolgárává megválasztani, s megválasztásáról egy díszpolgári oklevél kézbesítése mellett értesíttetni méltóztatik.”[33]

A születésnap 1909. október 17-én volt. Ekkorra invitálták haza a város vezetői Benczúrt. Fia, Gyula visszaemlékezése szerint két, az egész ország szeretetét visszatükröző születésnapi ünneplésben volt része a Mesternek. A 65. évest Nyíregyházán a város, a 70. születésnapját, 50. művészi és 30. budapesti mesteroktatói jubileumát a Műcsarnokban a Magyar Képzőművészeti Társulat szervezte.[34] A nyíregyházi esemény előtt a polgármester a közgyűlés előtt jelentette be, hogy Benczúr Gyula feleségével és fiával október 17-én a Nemzeti Szalon tárlatának megnyitására Nyíregyházára érkezett.[35] Harminc, e célra Budapestről és Kassáról is Nyíregyházára szállított munkáiból nyílt ünnepi tárlat a megyeházán, amelyet a Szépművészeti Múzeumból érkezett Oroszlán János nyitott meg. A város vezetősége mindent elkövetett, hogy a vendég jól érezze magát. Ekkor adták át neki a tanácstagok jelenlétében a díszoklevelet, majd Geduly Henrik, a Bessenyi Kör alelnökének beszédét követően leleplezték a Kozák István evangélikus főgimnáziumi rajztanár által tervezett emléktáblát szülőházának, a Korona gyógyszertár épületének falán.[36]

Nyíregyháza később iskolát is elnevezett díszpolgáráról „iparkodva a város ifjúságának lelkében állandóan emlékezetében tartani, hogy hazánk egyik legnagyobb képzőművésze itt látta meg a napvilágot”, valamint Fekete Gézával megformáztatta a festőművész alakját.[37] A szobor ma a róla elnevezett téren áll.

NyíregyházaBenczurGyulaSzobra

Benczúr Gyula

(Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány (ma Benczúrfalva), 1920. július 16.)

 

A 20. század első harmadában még egy országos nagyrendezvényhez csatlakozott Nyíregyháza: Apponyi Albert születés- és hivatalviselési jubileumi ünnepségéhez.[38] Ez alkalomból – hasonlóan sok más városhoz – Nyíregyháza is díszpolgári oklevelet vitt a budapesti köszöntésre.

Az 1921. május 13-i közgyűlésen az alábbi bejegyzést írták a jegyzőkönyvbe: „Apponyi Albert gróf politikai és közéleti súlyát, értékét és jövőbe vetett hitünk szerinti jelentőségét bővebb indoklással alátámasztani fölöslegesnek, sőt a tek. képviselőtestülettel szemben udvariatlan cselekedetnek tartjuk. Ez a forró magyar, ez az eszményien tiszta politikus 1921. évi május havában tölti be áldásos és tevékeny közéleti szereplésének 50, fizikai életének 75. évét. Nevezetes határkő nemcsak az ő egyéni életviszonyaiban, de a nemzet történelmi életfolyamatában is. Nagy időket élt át. Szomorúság férfi könnyeket fakasztó óráinak legnagyobb szenvedője volt. Lelkében nemzete jövője iránti töretlen hittel, s a jobb napok derűs reménységével áll és él közöttünk, akihez hitet ápolni, reményt erősíteni illik a nemzet minden igaz gyermekének elzarándokolni. Legalább az iránta érzett szikla keménnyé szilárdult megbecsülésünk kifejezésre juttatása által… Nyíregyháza város nemes hagyományaiban drágakőként van befoglalva a nemzet nagyjainak megbecsülése. Az ország emelkedett szellemű társadalma egyetemes ünnep keretében fogja gr. Apponyi Albert rendkívüli egyénisége iránti tiszteletét nyilvánítani. A nemes hagyományok követése, a nemzet közhangulatában való részvétel, a szebb jövő reménysége, a legnagyobb élő magyar, a nemzet patriarchájának tartozó tisztelet sugallja a következő indítványunkat: Méltóztassék gr. Apponyi Albertet politikai pályafutásának és közéleti dús sikereinek elismeréséül Nyíregyháza város díszpolgárául megválasztani, s erről őt 3-5 tagú küldöttség útján az országos Apponyi ünnep alkalmából ezen határozata átadásával értesíteni.”[39]

A határozat elfogadását tett követte: a debreceni Dávidházy Kálmán könyvészetében 18 ezer koronáért elkészíttették a város címerével díszített oklevelet,[40] hogy azt a társadalmi rétegeket reprezentáló küldöttség vigye Budapestre. Tagjainak dr. Meskó László, Geduly Henrik, Énekes János, dr. Kovách Elek, dr. Prok Gyula, Klár Gusztáv, Paulusz Márton és Zomborszky Dániel képviselőtestületi tagok jelöltettek.

A Nemzetgyűlés neki szentelte május 27-én tartott ülését; két beszéd hangzott el csupán ekkor: Rakovszky Istvánnak, a Ház akkori elnökének üdvözlő beszéde és Apponyi köszönő szavai.

Az országos Apponyi ünnepséget rendező bizottság (Bp., Váci u. 62-64., tel. 101.-50) által szervezett program szerint május 28-án 8-kor gyülekeztek a vendégek, majd a Bazilikába vonultak, később pedig a Vigadóba mentek. Az ünnepélyen részt vett dr. Bencs Kálmán polgármester is, aki a díszpolgári oklevelet a többi város polgármesterével együtt 29-én, vasárnap adta át az ünnepeltnek a pesti vármegyeházán. Az ünnep alkalmából Budapest székesfőváros is díszpolgárává választotta a „legnagyobb élő magyart”, és a róla elnevezett téren emléktáblát állított. Apponyi körlevélben köszönte meg a díszokleveleket.

Díszpolgára lett még többek között az alábbi városoknak: Budapest, Csorvás, Dunakeszi, Debrecen, Esztergom, Gádoros, Győr, Hódmezővásárhely, Jászberény, Kaposvár, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Miskolc, Nagytarcsa, Orosháza, Szeged, Szentes, Szolnok Szombathely, Újszász, Vác. 1921. június 3-án a Vas megyei karátföldi képviselőtestület választotta díszpolgárává,[41] 1921. december 21. a pécsi egyetem első díszdoktora lett.

 

 

Kujbusné Mecsei Éva

 

 

[1] Gróf Erdődy Györgyöt (1843), Pálffy-Daun herceget (1844) és Benedek Lajos táborszernagyot (1859) A dízpolgári címről lásd Csurgai Horváth József: Székesfehérvár díszpolgárai. A díszpolgári cím rövid története. Árgus, 8. 1997. 4. 56–62.

[2] Pest grátiszpolgárai többek között: gr. Esterházy Ferenc főkancellár (1753), Bolla Antal mérnök, Pest felmérője (1791), Ürményi József és Bernát személynök és helytartótanácsosok (1792–93), Szentgyörgyi Horváth József (1821), a Horváth-kert tulajdonosa. A pestis- és kolerajárványok, illetve a napóleoni háborúk idején többen kapták meg ezt a címet. Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819–1947).

http://epa.oszk.hu/02100/02120/00025/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_25_115.pdf Minden Pestre, Budára és az egyesített fővárosra vonatkozó adat e tanulmányból származik, így a továbbiakban erre külön nem hivatkozunk.

[3] A reformkor végéig Pesten 31, Budán 18 fő kapott hasonló elismerést.

[4] Kőszeg is díszpolgárának választotta Liszt Ferencet.

[8] http://www.szegedvaros.hu/yellowpages.html?sobi2Task=sobi2Details&catid=...

Makó Imre: Hódmezővásárhely díszpolgárai 1944 előtt.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_2003/pages/007_mako_imre.htm Minden Hódmezővásárhelyre vonatkozó adat e tanulmányból származik, így a továbbiakban erre külön nem hivatkozunk.

[9] http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=49245 2010-ben a főváros vezetése javasolta, hogy többek között őket is töröljék a díszpolgárok sorából.

[10] 1903-ban budapesti egyetemisták mozgalmat indítottak az abszolutizmus éveiben díszpolgárnak kinevezettek címtől való megfosztása érdekében. Halász László törvényhatósági tag különvéleményében felhívta a figyelmet arra, hogy a cím az adományozott halálával megszűnik, hogy a történelmet nem lehet meg nem történtté tenni, hogy a törlés megszégyenítő az utódok számára is, ill. nem lehet tudni, hogy az adományozás kényszer hatására történt-e, vagy a debreceniek hálásak voltak az abszolutizmus éveiben megnyilvánuló gesztusokért. Gazdag István: Debreceni díszpolgárok. In. Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Évkönyv. Szerk. Gazdag István. Debrecen, 1968. 57 – 69. http://hbml.archivportal.hu/data/files/144791581.pdf Minden Debrecenre vonatkozó adat e tanulmányból származik, így a továbbiakban erre külön nem hivatkozunk.

[11] 1903-ban budapesti egyetemisták mozgalmat indítottak az abszolutizmus éveiben díszpolgárnak kinevezettek címtől való megfosztása érdekében. Halász László törvényhatósági tag különvéleményében felhívta a figyelmet arra, hogy a cím az adományozott halálával megszűnik, hogy a történelmet nem lehet meg nem történtté tenni, hogy a törlés megszégyenítő az utódok számára is, ill. nem lehet tudni, hogy az adományozás kényszer hatására történt-e, vagy a debreceniek hálásak voltak az abszolutizmus éveiben megnyilvánuló gesztusokért.

[12] http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/szombathely_diszpolgar_kossuth_lajos_szarka_zoltan_wagner A cikk írója a lista összeállításához Feiszt György Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai című könyvét is felhasználta.

[13] http://vmek.oszk.hu/02100/02135/html/ Dr. H. Szabó Lajos: Pápa város jeles díszpolgárai a 19. században

[15] Labádi Lajos: Fejezetek a díszpolgári cím történetéből. Szentesi Élet, 2003. 08. 08. http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/

[16] A díszoklevelet 1894. március 6-án nyújtották át az írónak, aki meghatott szavakkal mondott köszönetet az elismerésért.

[20] Szeged is díszpolgárának választotta.

[22] V. B. 51. 1866. 8/117.

[23] V.B.51. 8/117. 1866.; Hasonlóképpen választotta pl. Debrecen, Szeged és Esztergom város közgyűlése is Kossuth Lajost és Klapka Györgyöt bizottsági tagoknak, díszpolgároknak. http://hbml.archivportal.hu/data/files/144791581.pdf, http://www.szegedvaros.hu/yellowpages.html?sobi2Task=sobi2Details&catid=...,

http://hu.wikipedia.org/wiki/Esztergom_d%C3%ADszpolg%C3%A1rainak_list%C3...

[24] Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Levéltár (minden városi forrás innen származik, így a továbbiakban ezt a forráshelyet nem jelöljük) V. B. 51. Nyíregyháza Mezőváros Közgyűlésének iratai, 1848 – 1871. (a továbbiakban V. B. 51. 4/113. 1867.

[25] Uo. 4/113. 1867.

[26] „Amikor ő 1889-ben nyilvános köszönetet mondott a törvényhatóságoknak díszpolgári kitüntetéseiért, az általa megnevezett 31 város sorában Vásárhely volt az első, amely a szabadságharc bukását követően őt e megtiszteltetésben részesítette.” Lásd Makó Imre tanulmányát.

[27] V. B. 71. Nyíregyháza Rendezett Tanácsú Város (1929-től Megyei Város) Közgyűlésének és Képviselő-testületének iratai, 1872–1950. (a továbbiakban V. B. 71.) Kgy. 163/1892.; K. 10125/1892.

[28] Az 1870-ben alapított budapesti Morzsányi József díszjelvény, díszalbum, jelvény-, érem-, katonai rendjel és díszmű készítő alatti műintézetében készült pl. 1889-ben az Orosháza által Kossuthnak megrendelt és 1902-ben a Hódmezővásárhely által Darányi Imre számára készíttetett oklevél is.

http://www.oroshaza.hu/varos/jeleseink/?catalog3_id=2280&Mzoom=catalog32412http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_2003/pages/007_mako_imre.htm

[29] Nyíregyháza az örökváltság századik évében. Szerk. Szohor Pál. Nyíregyháza., 1924. 244.

[30] V. B. 71. 209-213; 633. p. 1892–1893.

[33] K. 17787/1909. Szeptember 28-i polgármesteri indítvány

[34] [34] Ifj. Benczúr Gyula: Benczúr Gyula festőművész életrajza. Benczúrfalva, 1945. Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján Adattára Lsz. 38867 (a továbbiakban A 38867)

[35] V. B. 71. Kgy. 464/1909.

[36] http://beszelamarvany.lapunk.hu/tarhely/beszelamarvany/dokumentumok/benczur.pdf. Ilyés Gábor: Benczúr és Nyíregyháza. Mesélő Nyíregyháza, Városvédő Füzetek, 10.

[37] A 38867

[38] Fenyő Miksa: Apponyi Albert. Nyugat, 1921. 11. szám

[39] V. B. 77. Nyíregyháza Rendezett Tanácsú Város (1929-től Megyei Város) polgármesterének iratai, 1872–1950. 802. d. 1370/1921.

[40] A szabolcsi hivatalos lap beszámolt Kardos István (1884–1929) kultúrtanácsos szobájának díszeiről is… a városháza emeletén a 25. sz. szobában ott vannak a város templomainak, iskoláinak rajzai, a gr. Apponyi Albertnek küldött díszpolgári oklevél másolata. ...” Nyírvidék, 1923. február 15. (36. szám)